A Tottenham már majdnem megfogta azt a győzelmet, amely új életet lehelhetett volna a bennmaradási harcába, aztán jött a 95. perc, és vele együtt egy újabb gyomros. A Brighton elleni 2–2-es döntetlen után a Spurs továbbra is a kiesőzónában ragadt, így a szezon hajrája most már nem egyszerűen kellemetlen, hanem valóban vészjósló lett.
A londoniak kétszer is vezettek, mégis csak egy ponttal zárták az estét. Ez a meccs pontosan megmutatta, miért ilyen nehéz helyzetben a Tottenham: vannak jó periódusai, vannak minőségi villanásai, de amikor a legfontosabb lenne lezárni a mérkőzést, rendre becsúszik egy hiba, egy megingás, egy késői pofon. Most Georginio Rutter volt az, aki a legvégén összetörte a hazai reményeket.
Kétszer is előnyben volt a Spurs
A Tottenham jól kezdte a meccset, és Pedro Porro góljával megszerezte a vezetést. Ez a találat sokáig azt az érzést adta, hogy a csapat végre át tudja fordítani a feszültséget valami pozitívba, és hazai pályán behúzhat egy létfontosságú győzelmet.
A Brighton azonban még az első félidő ráadásában válaszolt, méghozzá nem is akármilyen góllal: Kaoru Mitoma egy látványos volley-val egyenlített. Egy ilyen találat önmagában is nagy pillanat, de a meccs ritmusa miatt különösen sokat ért, mert pontosan akkor jött, amikor a Spurs már vihette volna magával az előnyt a szünetre.
A második félidőben Xavi Simons újra előnyhöz juttatta a Tottenhamet, és a 77. percben szerzett gólja sokáig úgy nézett ki, hogy győztes találat lesz. A stadion már majdnem fellélegzett, a csapat pedig ott állt egy olyan siker küszöbén, amely legalább átmenetileg kirángathatta volna a legsötétebb forgatókönyv árnyékából.
A végén megint szétesett minden
A Tottenham problémája most már nem egyetlen rossz nap vagy egy szerencsétlen meccs. Sokkal inkább az, hogy újra és újra ugyanabba a falba rohan bele. Hiába volt meg az előny, hiába közeledett a lefújás, a csapat nem tudta kontrollálni az utolsó perceket. A Brighton végül a 95. percben csapott le, amikor Rutter betalált, és ezzel elvitte azt a két pontot, amelyre a Spursnek szinte égető szüksége lett volna.
Az ilyen döntetlenek gyakran fájdalmasabbak, mint egy sima vereség. Mert itt nem arról volt szó, hogy a Tottenham esélytelen lett volna. Épp ellenkezőleg: megvolt a győzelem a kezében, csak nem tudta megtartani. Ez a különbség pedig a szezon ezen szakaszában brutális súllyal esik latba.
A kiesés már nem csak rémkép
A tabella most már könyörtelenül néz vissza a Spursre. A csapat 31 ponttal a 18. helyen áll, továbbra is nyeretlen 15 bajnoki mérkőzés óta, és már csak öt forduló maradt arra, hogy elkerülje az elképzelhetetlent. A klub történetében 1977 óta nem fordult elő kiesés, ezért a jelenlegi helyzet nem egyszerű hullámvölgy, hanem történelmi fenyegetés.
Egy ekkora klubnál az ilyen állás önmagában is sokkoló. A Tottenham neve nem a bennmaradási harccal, hanem európai kupákkal, topligás rangadókkal és nagy igazolásokkal szokott együtt járni. Most viszont a valóság az, hogy minden hátralévő meccs külön döntővé vált.
De Zerbi próbál kapaszkodni az optimizmusba
A meccs után Roberto De Zerbi nem temette a csapatát. A Spurs vezetőedzője arról beszélt, hogy még nincs vége, és továbbra is pozitívnak kell maradniuk, mert szerinte a keretben megvan a minőség ahhoz, hogy az utolsó öt meccsen kiharcolják a bennmaradást. Ez fontos üzenet, de közben egyre nehezebb úgy optimistának maradni, hogy a pontok újra és újra kicsúsznak a csapat kezéből.
A Tottenham számára most már nem az a kérdés, hogy képes-e időnként jól futballozni. A kérdés az, hogy képes-e végre nyerni. Mert a bennmaradáshoz nem lesz elég a bátor játék, a szép támadás vagy a biztató periódus. Pontok kellenek, mégpedig gyorsan.
A Brightonnak más volt az este jelentése
Miközben a Tottenham ezt a döntetlent vereségként élhette meg, a Brighton számára inkább erős idegenbeli mentésként maradhat meg az este. A vendégek 47 ponttal a kilencedik helyre jöttek fel, és továbbra is ott vannak az európai helyek közelében. Ez jól mutatja, mennyire eltérő lelkiállapotból nézhette ugyanazt a 2–2-t a két csapat.
A Brighton nem játszott hibátlanul, de a végén megvolt benne az a hit és frissesség, amely kellett az egyenlítéshez. A Tottenhamnél viszont megint előjött a félelem, és az ilyen pillanatok a szezon végén sokszor egész idényeket döntenek el.
Most már minden perc számít
A Spurs előtt öt meccs maradt, és ezek után minden egyes elvesztegetett pont még nagyobbnak látszik. A Brighton elleni döntetlen nem végzetes önmagában, de egy folyamat részeként már nagyon is súlyos. Mert egy újabb meccs ment el úgy, hogy a Tottenham megmutatta, lehet benne élet, aztán a végén mégis saját magától vette el a megkönnyebbülést.
A 95. percben elbukott győzelmekből ritkán szokott bármi jó születni. A Tottenhamnek most az a feladata, hogy bebizonyítsa: ebből még lehet visszaút. De az idő egyre fogy, és a Premier League nem szokott sok második esélyt adni.
