Egészen kiábrándító, hogy mennyire nem kér a hazai játékosokból Európa. Az öt topligában és a BL-, EL-főtáblán jó, ha három honfitársunk ott lesz…
Mostanra végérvényesen szertefoszlani látszik az optimizmus, ami a magyar futballisták helyzetét övezte a vártnál jobban sikerült Európa-bajnoki szereplés után. A Videoton EL-búcsúját követően – a legtovább talpon maradó magyar csapat is csak a harmadik selejtezőkörig jutott – egyetlen csapatunk sem áll versenyben a kontinensen: augusztus elején, amikor a főtáblák kialakulásáig még hátra van egy kör. Visszatértünk az évtizedek óta megszokott magyar valóságba.
Az Eb után arról beszéltek a szakemberek, hogy ha a klubfutballunk nem is lesz jobb a válogatott sikerétől, annyi haszna bizonyára lesz a franciaországi szép napoknak, hogy a magyar játékosok magasabb színvonalú bajnokságokba szerződhetnek és legalább a válogatottak egy része kemény európai sorozatokban fejlődhet tovább. Ehhez képest e téren talán még kiábrándítóbb a helyzet jelen pillanatban, igaz, az átigazolási időszak még sokáig tart.
Az európai topligának számító öt nagy bajnokság, vagyis az angol, spanyol, német, olasz és francia első osztályban összesen kilencvennyolc csapat szerepel. Huszonkettes keretekkel számolva, ez annyi, mint kettőezer-egyszázötvenhat (2156) futballista. Hogy hány európai ország képviselteti magát köztük, nem is érdemes megszámolni. De az biztos, olyan szerény mértékben, mint a magyar, a komolynak mondható európai futballnemzetek közül szinte senki. A 2156 topligás játékos között jelen pillanatban öt (5) magyar szerepel. És ez a nagyon optimista, pillanatnyi rögzítése a tényeknek – mert az ötből három is kikerülhet a csapatából a bajnoki rajtig…
Nagy Ádám most szerződött a Bolognába, az ő helyzete úgymond rendben van, szurkolhatunk neki, hogy Tőzsér Dániel nem túl sikeres olaszországi időszaka után legyen jól teljesítő magyar a ligában. Ez eddig egy. Gulácsi Péter a Bundesliga-újonc RB Leipzig kapujában reménykedik, hogy talán bevetik majd. A többiek? Szalai Ádám és Stieber Zoltán javában a megoldást keresi, mert Bundesliga-csapatukban (Hoffenheim, Hamburg) úgy tűnik, nem számolnak velük. Stieber a másodosztályú Kaiserslauternbe tartana, Szalai jövője egyelőre bizonytalan. És ott van az ötödik topligás magyar, Kleinheisler László, akiről meg tegnap röppent fel a hír, hogy a Werder Bremen inkább kölcsönadná.
Ennyi. Ha a dolgok ebben a mederben folynak tovább, megtörténhet, hogy Nagy Ádám lesz egyedüli honfitársunk számottevő európai ligában (persze, ne feledkezzünk meg az Palermóba szerződött, de egyelőre a komolyabb lehetőségben csak reménykedő Balogh Norbertről és Sallai Rolandról, illetve a Németországban talán lehetőséget kapó Kalmár Zsoltról) – ennél az Eb előtt sem volt rosszabb a helyzet, sőt: szinte csak jobb volt az elmúlt években. Persze, változhat még sok (?) minden, a menedzserek nem győzik hangsúlyozni, hogy rengeteg ajánlat között válogatnak (…), Guzmics Richárdot állítólag vinné a Serie A-újonc Pescara (nem is lenne rossz váltás), Kádár Tamás talán talál magának erős csapatot, és hát, Dzsudzsák Balázs is kiköthet még Németországban – elméletileg. De nagy csodákra aligha számíthatunk: a nagy bajnokságok nem kérnek belőlünk.
Ami az európai kupaszereplést illeti, itt még számolni sem érdemes, hány futballista közé nem fér be magyar… Csapataink a selejtezőben kiszálltak, légiósaink közül pedig jelen pillanatban (nem tévedés) kettő lehet ott elméletileg a főtáblán, de még ez sem biztos. Köteles László a Genkkel az EL-selejtező playoffjában érdekelt, csakhogy aligha lép pályára, mert klubot vált, ha minden igaz. Marad az egy szem Nikolics Nemanja, aki egyetlen magyarként tényleg érdemben hozzájárult a klubja továbbjutásához a nemzetközi porondon. A Legia Warszawa mindegyik gólját a magyar válogatott csatára lőtte eddig a BL-selejtezőkben. A lengyel csapat ott lehet a BL-ben vagy az EL-ben a főtáblán – csakhogy kérdés, Nikolics akkor még a játékosuk lesz-e. Igaz, ha továbbadják, nála legalább van sansz, hogy komoly bajnokságba kerül – hacsak nem a kínai vagy arab utat választja.
És – egyelőre ennyi a kínálat. Az Eb-nyolcaddöntős magyar válogatott tagjai közül többen itthon játszanak, van, aki jelenleg még másodosztályú klub játékosa, mások európai bajnokságok második vonalában várják a lehetőséget. A kupaselejtezőkből nyom nélkül tűnt el a magyar futball, úgyhogy egyelőre sajnos látszata se nagyon van annak, hogy a kontinenstorna sokkal előrébb lökte volna a magyar futballt az elmúlt években elfoglalt pozíciójánál.
